160 éve hunyt el Teleki Blanka (1806–1862) a magyar nőnevelés egyik úttörője, pedagógiai szakíró
Teleki Blanka 1806. július 5-én született Hosszúfalván gazdag erdélyi arisztokrata családban. Blanka nevelőnőktől tanulta a tudományokat és a nyelveket, majd Kolozsvárott járt iskolába. 19 évesen került Budára, ott élő nagyanyja és anyai nagynénje, Brunszvik Teréz mellé, akinek a hatására ő is a nevelői pályát választotta.
1846-ban egy magyar tanítási nyelvű leánynevelő intézetet nyitott Pesten (a mai Szabadság téren), ahol a haladó szellemű főrangú nemesek lányait kívánta nevelni. A kiváló tanárok között volt Vasvári Pál (történelem), Hanák János (természetrajz) és Leövey Klára (nevelőnő). A szabadságharc alatt, 1848 végén kénytelen volt az intézetet bezárni.
Teleki Blanka a szabadságharc bukása után Pálfalvára vonult vissza, ahol bujdosókat rejtegetett és gyűjtötte a forradalom emlékeit. Az asszony és lakhelye folyamatos megfigyelés alatt állt, a rendőrség végül 1851 májusában csapott le rá, a haditörvényszék szerint azért, mert otthona “búvóhely, politikai laboratórium és veszélyes mesterkedések” színhelye volt. Előbb Nagyváradra, majd Pestre vitték, az időközben szintén letartóztatott Leövey Klárával együtt, két év vizsgálati fogság után 10 évi várbörtönre ítélték. Teleki Blanka Brünnben, Olmützben és végül Kufsteinben raboskodott. Miután 1857. május 11-én amnesztiával szabadult a kufsteini börtönből, többé nem tért haza. “Önkéntes száműzetésbe” Münchenbe, Stuttgartba, Drezdába, Brüsszelbe és Párizsba vonult. A halál végül Párizsban húgánál, Teleki Emmánál érte 1862. október 23-án. A Montparnasse-i temetőben nyugszik.