95 éves Lator László Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, esszéista, a Nemzet Művésze
Lator László 1927. november 19-én Tiszasásváron született (akkor Csehszlovákia, ma Ukrajna). 1947 és 1951 között magyar–német szakon végzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen Budapesten.
1955-től az Európa Kiadó lektora, később főszerkesztője. Versei a Magyarok és a Válasz című folyóiratokban jelentek meg először.
A Kárpátaljai Kör elnöke, 1992-től alapító tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának, 1998 és 2008 között a testület ügyvezető elnöke. Szerkesztőként vagy szereplőként rendszeresen megjelent a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban. Hosszú időn át szerkesztette az Unikornis Kiadó sorozatát, A Magyar Költészet Kincsestárát. A Holmi folyóirat 1989-es alapításától a 2014-es megszűnéséig a lap szerkesztőbizottságának tagja volt.
Bár már a negyvenes évek második felében elkészült és megjelenésre várt egy kötete, első verseskönyve, a Sárangyal csak 1969-ben jelent meg. Addig főleg műfordítóként volt jelen a magyar irodalmi életben. Lefordította többek között Alekszandr Blok, Lermontov és Friedrich Schiller verseit. Válogatott műfordításait Kalandok, szenvedélyek (1968) címen adták ki. 2017-ben megkapta a Wessely László műfordítói díjat.
Jelentős pedagógus és esszéista. Műfordítóként egyetemi hallgatók nemzedékeit nevelte és oktatta. Tanítványai közé tartozott többek közt Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Lackfi János, Kemény István, N. Kiss Zsuzsa, Ferencz Győző, Bódis Kriszta, Kun Árpád, Papp Gábor Zsigmond, Bartis Attila és Babarczy Eszter.