Peter Handke a mai német nyelvű, és ezen belül az osztrák irodalom élő klasszikusa, aki szinte minden műfajban alkot. Prózaíró és drámaszerző, műfordító, forgatókönyvíró (ő írta Wim Wenders kultuszfilmjének, a Berlin felett az égnek a forgatókönyvét). Évtizedek óta Párizsban él. A délszláv háborúval kapcsolatos állásfoglalásai heves bírálatokat váltottak ki személyével és életművével kapcsolatban is.
2019-ben a Svéd Akadémia Handkének ítélte az irodalmi Nobel-díjat „egy kimagasló életműért, mely nyelvi ötletgazdagsággal emberi tapasztalatok peremterületeinek és specifitásának mélységeit tárja fel”.
Idén a Kísérlet a fáradtságról és a Kísérlet a wurlitzerről című esszékötetei jelentek meg, melyek az 1989 és 1991 között keletkezett esszétrilógiájának első és második darabjai. A nyitókötetben Handke a fáradtság állapotának sajátos tipológiáját alkotta meg, a különféle fáradtságok különböző világképeiről írt. A trilógia második kötete az írás folyamatát állította középpontba: amíg Európában új történelmi események zajlottak, eközben a szerző kasztíliai fennsíkon a világtól elvonulva tépelődött különc témáján, a lemezautomatán.