175 évvel ezelőtt született Acsády Ignác (Nagykároly, 1845. szeptember 9. – Budapest, 1906. december 17.) történész, újságíró, író, az MTA levelező tagja. Acsády a magyar gazdaságtörténet úttörőjének tekinthető. Kutatásaihoz felhasználta a demográfia és a gazdaságstatisztika tudományos eredményeit, továbbá kezdeményezte a statisztikai módszerek alkalmazását a történeti munkákban. Elsőként hívta fel a kutatók figyelmét arra, hogy például a földbirtokosok, a jobbágyok, a zsellérek nevének, a telkek, a robotkötelezettség, a kilenced, a cenzus és egyéb járandóság, illetve kivetett kötelezettség nagyságának megállapításához kiváló adatforrások az urbáriumok és a dézsmajegyzékek.
Történészi pályája elején főként politikatörténeti munkákat írt, valamint ekkortájt készítette el a Murányi Vénusz néven is ismert Széchy Mária életrajzát is, amelynek különösen mentalitástörténeti részei tekinthetők maradandó értékűnek. Élete későbbi szakaszát, az 1880-as és az 1890-es évek fordulójától kezdve, a gazdaság- és társadalomtörténeti írások jellemzik. Érdeklődési területe a XVI–XVIII. századi magyar gazdaság és társadalom volt, különös tekintettel a népesség összetételére, az adózásra, a jobbágyság és a nem nemesi népcsoportok, illetve a nemzetiségek helyzetére, az uralkodóház és Magyarország viszonyára, az egyházak, felekezetek működésének jellemzőire, a korabeli pénzviszonyokra. A történettudomány feladatának azt tartotta, hogy a történelem egészét elemezze, s ne csupán a politikai eseményeket, ugyanis korának történelemszemlélete szerint a történelem nagyrészt az uralkodók, a nemesi rendek, a feudális elit történelméből állt.
Forrás: Kovács Csaba – Nádudvari Zoltán: Acsády Ignác. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 46–47. p.