Erdős Renée (Érseklél, 1879. május 7. – Budapest, 1956. július 9.)

Felvidéki, sokgyermekes szegény magyar zsidó családban született. Győri és budapesti iskolaévei után színésznőnek tanult a fővárosban, ám tanulmányait hamarosan megszakította. Első verseivel A Hét költőjeként indult, s a női lélek merész ábrázolójaként mutatkozott be. A kritika várakozásaival ellentétben, nem a tartózkodó leányi báj, hanem a nő szerelmi vágyának megéneklésével aratott sikert, s vívta ki a századforduló némely korifeusának haragját. Regényeit ifjú lányok csak titokban olvasták, s a közvélemény nemsokára mint a legerotikusabb magyar írónőt tartotta számon.

 

Költészete Ady Endrére is hatást gyakorolt, akárcsak Bródy Sándorra, akinek évekig a szeretője volt. A családos – és csapodár – Bródyval való szakítása után katolikus hitre tért. Ezt követően írásaira a misztikus erotikus atmoszféra volt jellemző.

 

Verseit magasztalták és támadták, de senkit nem hagyott hidegen. Szakításuk után, s az után, hogy Bródy bosszúból elvágta előtte a publikálási lehetőségeket, megbetegedett, külföldre ment, Bécsbe, majd Firenzébe és Rómába (ahol katolizált és egy időre zárdába vonult). 1911-ben tért vissza Magyarországra, majd újra Olaszországban élt, 1913-ban itt ment férjhez Fülep Lajoshoz. 1918-ban, második gyermekük születése előtt nem sokkal elváltak. Az 1920-as években kezdett regényeket írni, s nagy sikert aratott velük. Ő volt az első női író, aki az írásból meg tudott élni, sőt, egy nagyon szép villát vett és tartott fent – ez ma az Erdős Renée-ház Budapest XVII. kerületében, ahol egy szoba emlékeztet rá. 1925-ben férjhez ment nála tíz évvel fiatalabb titkárához, aki aztán háztartását felügyelte, ügyeit intézte, s ő így írhatott.
 

1927-ben lánya agyműtéten esett át Németországban. A háború alatt orvos lánya egy kórházban, majd Irén nevű barátnője vidéken bújtatta. Ez alatt a villából mindent elhordtak a könyékbeli lakosok, majd a villa szovjet katonák szállása lett. A háború után elvették tőle, és irodalmi karrierjét sem tudta a megváltozott közegben folytatni, nem kívánatos lektűrszerző lett belőle. Orvos lánya 1950-ben öngyilkos lett. Erdős Renée 1956-ban halt meg.
 

Erdős Renée érzelmes sikerkönyveket írt, a nagyközönségnek, és olyan problémákat feszegetett, amelyek a korban égetőek voltak a nők számára – ez vonzotta olvasóit. Senki más nem írt annyit és olyan szókimondóan a női szexuális élet problémáiról a 20. századi magyar irodalomban, mint ő. A regények általában két szólamot bújtatnak a különböző szereplők véleményeként: a női szereplőkbe belülre beépült, örökölt normák, társadalmi elvárások és azt ezt áthágni kívánás szólamát. A két szólam közötti feszültségben ismerhettek magukra valójában korabeli olvasói, ebben a női szereplehetőségekre vonatkozó folyamatos feszültségben.