Nos, ez természetesen attól függ, kit kérdez az ember. Mindenesetre, ha legközelebb a kutyádhoz szólsz, nem árt, ha jobban megválogatod a szavaidat.
„Nem csak az számít, ahogy a kutyánkhoz szólunk, hanem az is, amit mondunk.”- olvasható Andics Attila és Miklósi Ádám, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatóinak tanulmányában, mely a héten jelenik meg a Science című tudományos szaklapban.
Az emberi agyhoz hasonlóan, a kutyák agyának is más része reagál a kimondott szó jelentésére és más annak hangzására, érzelmi töltetére. Ugyanúgy az agy balfélteke reagál a jelentésre, a jobbfélteke pedig az intonációra. És ami talán a legérdekesebb a gazdik számára, hogy egy pozitív hangsúllyal kimondott dicsérő szó is aktiválja a kutya agyában a „jutalom-rendszert”.
Maga a kísérlet is jelentős eredmény. A kutyákat idomították, hogy egy MRI gépben nyugodtan feküdjenek, amíg a kísérlet zajlik és rögzítik az agyi aktivitás képeit.
A tréner olyan dicsérő szavakat használt, amilyeneket bármelyik kutya gazdája, mint pl. „jó kutya”, „szuper”, „ügyes voltál”. Majd olyan, jelentés szempontjából semleges szavakat, amilyen például az „egyébként”, „azonban”. Minden szót elismételtek pozitív és semleges intonációval.
A pozitív hangsúllyal kimondott pozitív szavak erős agyi aktivitást indukáltak az agy ún. jutalomközpontjában. Minden további variáció jelentősen kisebb aktivitást mutatott, és mind ugyanazon a szinten mozgott.
Más szóval ugyanolyan válasz érkezett, ha a tréner semleges hangszínnel mondta, hogy „jó kutya” és ha pozitív hangszínnel mondta, hogy „egyébként”.
Hogy ez mit jelent? A gazdik számára azt, hogy a kutya figyel a jelentésre is, így jobb, ha ők is így tesznek. Persze ez nem azt jelenti, hogy a kutya nem kezd boldog farok csóválásba, ha lelkes hangon hallja, hogy „Te büdös disznó”. De figyeli a testbeszédet és a tekintetet is, és talán arra jut, hogy a „büdös disznó” egyfajta dicséret.
A nyelvfejlődés szempontjából az eredmények azt mutatják, hogy az a képesség, ami lehetővé teszi a jelentésnek és az érzelemnek az agy különböző területei által feldolgozott információinak összekapcsolását, egyáltalán nem emberi sajátosság. Ez a képesség az emlősöknél is kifejlődött még sokkal azelőtt, hogy az ember először megszólalt.