Orángután hallja, orángután csinálja
Az indianapolisi állatkert kutatói első alkalommal figyelhettek meg egy orángutánt, aki képes volt az emberi hangszínt és hangmagasságot utánozni. A megfigyelés eredménye pedig fontos lépésekkel visz közelebb az emberi beszéd evolúciójának megértéséhez.
Dr. Rob Schumaker, az állatkert igazgatója, a tanulmány egyik szerzője kifejtette: „Az orángutánok képességeiről alkotott képünket jelentősen árnyalta ez a felismerés. Mindenképpen meg kell vizsgálnunk annak lehetőségét, hogy a beszélt nyelv nem kizárólagosan emberi eredetű, hanem lehetséges, hogy az emberszabású majmoktól származik.”
Rocky, a tizenegy éves orángután rendelkezik egy speciális képességgel: képes a hangszálai és a gégefő használatával az „a” magánhangzóra hasonlító hang kiadására, ami „ah”-ként hangzik. A hangok – vagy, ahogy a kutatók nevezték, wookie-k – mind ugyanannak a vokalizációnak az eredményei. Rocky néha éles magas hangon, néha mélyen tónusban ejti ki ezeket.
A kutatók kimutatták, hogy ezek a hangok csak Rockyra jellemzőek. Nincs még egy olyan orángután, sem vadon, sem fogságban élő, amelyik képes ilyen hangokat hallatni. Rocky, aki sosem élt az esőerdőben, feltehetően az alatt az idő alatt sajátította el ezt a képességet, amíg reklámokban és filmekben szerepelt, mielőtt az állatkertbe került volna.
Rocky morgásai arra utalnak tehát, hogy az emberszabásúaknak meg tudják tanulni kontrollálni az izmaikat és szándékosan, a hangjukat pedig a „társalgásnak” megfelelően változtatni. A Scientific Reports hasábjain ismertetett eredmények megkérdőjelezik azt az elfogadott feltevést, hogy az orángutánok – melyek DNS-e kb. 97%-ban egyezik az emberi DNS-sel –, csupán reakcióként adnak ki hangot. Körülbelül úgy, mint az ember, mikor üvölt egyet, ha a forró sütőhöz ér.
„Az orángutánok tisztán és nagy odafigyeléssel kontrollálják a hangképzést – tette hozzá Dr. Schumaker –, és képesek valós idejű interakcióra más egyedekkel. Képesek irányítani a hangerőt, a frekvenciát, sőt az időtartamot is.”
Hogy kiderítsék, mire is képes valójában Rocky, egy kutató „wookie nyelven” folytatott vele beszélgetést. A kísérlet vezetője ötszáz különféle módon ejtette ki az „ah”-t, amit a majom jutalomért cserébe leutánzott. A cél az volt, hogy ugyanazon a hangszínen és frekvencián érkezzen a „válasz” is, ahogy az először elhangzott. A kísérlet eredménye alapján egyértelmű, hogy Rocky nem véletlenszerűen találgatott.
A kutatócsapat rögzítette a kísérletet, majd egy számítógépes szoftver segítségével összevetették a két hangmintát. „Minden alkalommal, amikor a kísérletet végző kutató mélyebb hangon szólalt meg vagy felemelte a hangját, Rocky követte. Lenyűgöző, mennyire ügyes volt.”
A kutatók kiemelték, mennyire fontos előrelépést jelent ez a felfedezés az emberi beszédkészség evolúciójának megértésében. „Mindez evolúciós magyarázattal szolgál egy olyan jelenségre, amelyet eddig kifejezetten emberi viselkedésnek gondoltunk, s most kiderült, hogy mégsem olyan egyedülálló ez a képességünk.”
Rocky, a tizenegy éves orángután rendelkezik egy speciális képességgel: képes a hangszálai és a gégefő használatával az „a” magánhangzóra hasonlító hang kiadására, ami „ah”-ként hangzik. A hangok – vagy, ahogy a kutatók nevezték, wookie-k – mind ugyanannak a vokalizációnak az eredményei. Rocky néha éles magas hangon, néha mélyen tónusban ejti ki ezeket.
A kutatók kimutatták, hogy ezek a hangok csak Rockyra jellemzőek. Nincs még egy olyan orángután, sem vadon, sem fogságban élő, amelyik képes ilyen hangokat hallatni. Rocky, aki sosem élt az esőerdőben, feltehetően az alatt az idő alatt sajátította el ezt a képességet, amíg reklámokban és filmekben szerepelt, mielőtt az állatkertbe került volna.
Rocky morgásai arra utalnak tehát, hogy az emberszabásúaknak meg tudják tanulni kontrollálni az izmaikat és szándékosan, a hangjukat pedig a „társalgásnak” megfelelően változtatni. A Scientific Reports hasábjain ismertetett eredmények megkérdőjelezik azt az elfogadott feltevést, hogy az orángutánok – melyek DNS-e kb. 97%-ban egyezik az emberi DNS-sel –, csupán reakcióként adnak ki hangot. Körülbelül úgy, mint az ember, mikor üvölt egyet, ha a forró sütőhöz ér.
„Az orángutánok tisztán és nagy odafigyeléssel kontrollálják a hangképzést – tette hozzá Dr. Schumaker –, és képesek valós idejű interakcióra más egyedekkel. Képesek irányítani a hangerőt, a frekvenciát, sőt az időtartamot is.”
Hogy kiderítsék, mire is képes valójában Rocky, egy kutató „wookie nyelven” folytatott vele beszélgetést. A kísérlet vezetője ötszáz különféle módon ejtette ki az „ah”-t, amit a majom jutalomért cserébe leutánzott. A cél az volt, hogy ugyanazon a hangszínen és frekvencián érkezzen a „válasz” is, ahogy az először elhangzott. A kísérlet eredménye alapján egyértelmű, hogy Rocky nem véletlenszerűen találgatott.
A kutatócsapat rögzítette a kísérletet, majd egy számítógépes szoftver segítségével összevetették a két hangmintát. „Minden alkalommal, amikor a kísérletet végző kutató mélyebb hangon szólalt meg vagy felemelte a hangját, Rocky követte. Lenyűgöző, mennyire ügyes volt.”
A kutatók kiemelték, mennyire fontos előrelépést jelent ez a felfedezés az emberi beszédkészség evolúciójának megértésében. „Mindez evolúciós magyarázattal szolgál egy olyan jelenségre, amelyet eddig kifejezetten emberi viselkedésnek gondoltunk, s most kiderült, hogy mégsem olyan egyedülálló ez a képességünk.”
2016.08.05.
