Timár János (1921–2011) közgazdász, oktatáspolitikai szakértő, egyetemi tanár

Erdélyből áttelepült család harmadik gyermekeként született meg Timár János Békéscsabán 1921. július 18-án. Timár János a II. világháborút követően rövid időn belül magas bizalmi pozíciókba került: a Földmívesszövetkezet Országos Központjában kapott állást, majd 1949 és 1952 között a Magyar Országos Szövetkezeti Központban a mezőgazdasági szakoktatás irányításával bízták meg. Ezt követően „szocializmusellenes cselekedetei” miatt a Mezőgazdasági Vízépítő Vállalathoz helyezték át segédkönyvelőnek.
1959-ben az MTA Közgazdaságtudományi Intézetbe került. Itt kezdte el oktatás- és munkaerőtervezési, valamint oktatáspolitikai vonatkozású munkáit. 1960-tól az Országos Tervhivatalban, majd 1969-től a munkaerő- és életszínvonal-tervezési bizottság munkájában vett részt. 1974-ben került az Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, ahol a munkatudományi tanszék vezetésével bízták meg. Oktatáspolitikai kutatásai mellett itt tizennégy éven keresztül a munkagazdaság oktatását, a Világbank és az UNESCO nemzetközi szakértői feladatát látta el.
Nyugdíjba vonulása után az ő szakmai vezetésével dolgozták ki azt a munkaanyagot, amely a Világbanktól igényelhető hitelre irányult a humánerőforrás-fejlesztést célozva. Mindez a felsőoktatás átfogó fejlesztési stratégiájának kidolgozását célozta. Az OECD és az Oktatási Minisztérium együttműködésével az iskola és a munkaerőpiac közötti átmenet elemzésében is részt vett a 2000-es évek végén. Az egyik legjelentősebb hatású – Polónyi Istvánnal közösen írt – könyve 2001-ben jelent meg Tudásgyár vagy papírgyár? címmel.
1988-ban lett az MTA doktora. 1992-ben Szent-Györgyi Albert-díjat kapott.

A szöveg forrása: Pári András: Timár János. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 706–707. p.