Lukács Ottó (1916–1996) közgazdász, statisztikus

1939-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett matematika–fizika szakos középiskolai tanári oklevelet. Közben 1936-tól az Anker Általános Biztosítónál dolgozott. 1939-ben származása miatt külföldre, Palesztinába ment. 1939 és 1941 között egy jeruzsálemi biztosítótársaság alkalmazottja volt, majd 1941-től a brit hadseregben szolgált. Palesztinán kívül katonaként megfordult Kairóban, Olaszországban és Torontóban is. 1946-ban leszerelt, majd a palesztinai térképészeti hivatalban dolgozott rajzolóként 1947 májusáig. 1947 júniusában hazatért Magyarországra.
1947–1948-ban az Országos Társadalombiztosítási Intézet tisztviselőjeként statisztikai munkakörben dolgozott, ahol a Járulékkirovási Osztály vezetője volt. 1948-ban áthelyezték a KSH-ba, ahol Péter György elnök kinevezte az Iparstatisztikai, majd 1952-ben a Beruházási és Építőipari Főosztály vezetőjévé. A következő évben – politikai okok miatt – leváltották, s néhány évig a Fényes Elek Közgazdasági Technikum igazgatójaként oktatásszervezési feladatokat végzett. 1957-ben ismét az Ipari, Építőipari és Beruházási Főosztály vezetőjévé nevezték ki. 1963-tól az ENSZ Statisztikai Hivatalában dolgozott, ahol tudományos munkatárs, majd projektvezető volt igazgatóhelyettesi beosztásban. A nemzetközi szervezet tisztviselőjeként rendszeres kapcsolatot tartott az ENSZ és az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága munkájában érintett hazai szakértőkkel, s elősegítette részvételüket a nemzetközi statisztikai rendezvényeken. 1968 szeptemberétől a Belkereskedelmi Minisztériumban dolgozott. Az első években az Információs és Ellenőrzési Főosztályt vezette, majd 1971-ben átkerült a Közgazdasági Főosztályra, ahol továbbra is főosztályvezetőként látta el feladatát. 1983-ban vonult nyugdíjba, azonban a későbbiekben is aktív maradt, s a Belkereskedelmi Kutatóintézet tudományos munkatársaként dolgozott tovább.
Hivatali munkája során elérte, hogy az iparstatisztika új módszereket alkalmazzon, mind az adatgyűjtés és -feldolgozás, mind pedig az adatgyűjtemények szerkesztése és azok elemzése terén. Feladatokat vállalt a fontosabb ipari termelési mutatók nemzetközi összehasonlításaiban, figyelemmel kísérte a KGST és a nyugat-európai országok statisztikai eljárásait, tájékoztatási gyakorlatát. Hivatali működése idején az iparstatisztika a statisztika többi területéhez viszonyítva elsőként vett át elérhető külföldi tapasztalatokat például az ágazati szakstatisztikák munkaügyi, termelékenységi mutatószámrendszerét. Az ő irányításával állították össze az ágazati kapcsolatok mérleget az 1950-es évek végén, amelyről 1960-ban Az első magyar ágazati kapcsolati mérleg összeállítása és felhasználása című tanulmányában számolt be. Az 1961. évi nemzetközi konferencián elhangzott előadásokat tartalmazó kiadvány szerkesztője volt, előadása Az ágazati kapcsolati mérlegek összeállításának kérdései címmel jelent meg. A főosztály statisztikai elemzéseinek felelős szerkesztőjeként közreműködött a KSH ipari tárgyú időszaki közleményeinek kiadásában. A KSH 1958 januárjától vezette be az ENSZ ajánlásaihoz igazodó ipari és építőipari ágazati rendszert, amely a hazai gazdaságstatisztika nagymérvű változásához vezetett. Lukács vezetésével készültek a munkaanyagok az ipari termékjegyzék összeállításához, továbbá irányította az új statisztikai nómenklatúra tárcaközi egyeztetéseit is.
Rendszeres szerzője volt a Statisztikai Szemlének. 1970-ben, majd 1981-ben Néhány gondolat a statisztikai gyakorlat továbbfejlesztéséhez címmel közölte irányelveit a magyar gazdaságstatisztika fejlesztésére vonatkozóan.
Felsőoktatási feladatokat is ellátott. 1950-től előadott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem statisztikai tanszékén, egyetemi és középiskolai tankönyvek, tananyagok szerzőjeként, összeállítójaként is tevékenykedett.

A szöveg forrása: Kovács Csaba – Nádudvari Zoltán: Lukács Ottó. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 462–463. p.