Magyarország első királya, az elhunytát követően szentté avatott I. István, 980 körül született. Édesapja, Géza nagyfejedelem (945–997) halála után örökölte meg a trónt. A hatalom átvételét követően számos, családjához tartozó riválissal kellett leszámolnia, hogy szilárd államot hozzon létre. Előbb az Árpád-ház legidősebb férfi tagját, Koppányt kellett legyőznie, ezután 1003-ban az erdélyi gyulát, majd 1008 és 1017. között a Maros-vidék urának, Ajtonynak az erőit sikerült legyűrnie.
Nevezetes törvényeivel, amelyeket utóbb törvénykönyvekbe szerkesztettek megalapozta a magyar államiságot. II. Szilveszter pápa jóváhagyásával koronázták királlyá, így önálló egyházszervező tevékenységet folytathatott, és ezzel elkerülte, hogy Magyarország a német-római császárnak alárendelt állam legyen. Hatalmát jelzi önálló pénzverése is. A mindennapi pénzforgalomban is alkalmazott ezüstpénzt, dénárt veretett, amelynek éremképén az azóta elveszett felségjelvény, a koronázási lándzsa stilizált alakja látható.
Híres törvényével, amely szerint minden tíz falunak kötelezően kellett építeni egy templomot, létrehozta a falusi plébániák hálózatát. Emellett uralma alatt létrejött a nyugati magyar keresztény egyház központja, az esztergomi érsekség, és számos püspökség. Első uralkodónkhoz köthető a vármegyerendszer kialakítása is. Györffy György becslése szerint 45-50 vármegyét alapított István király, míg Kristó Gyula óvatosabb becslése szerint ez a szám legalább 25-30.
Első királyunk ünnepe hivatalosan augusztus 16-ára esik, de Magyarországon augusztus 20-án tartjuk államalapító királyunk ünnepét, ugyanis ekkor vitték földi maradványait Székesfehérvárról Budára.
Szöveg forrása: Britannica Hungarica. 13. köt. Improvizáció – Jókai Anna. Főszerk. Nádori Attila. Budapest, Kossuth, 2013. 152–155. p.
Kép forrása: alon.hu