Hunfalvy János (1820. január 21. – 1888. december 6.)

130 éve ezen a napon (december 6.) hunyt el Hunfalvy János földrajztudós, egyetemi tanár, statisztikus, az MTA rendes tagja.

Szepességi szász családba született, családneve 1842-ig Hunsdorfer volt. Testvére, Hunfalvy Pál nyelvészként és néprajztudósként lett ismert.

Az egyetemet Berlinben és Tübingenben végezte el 1846-ban. 1842 és 1845 között a Dessewffy-családnál dolgozott nevelőként, ezután Németországban, Hollandiában és Belgiumban tett tanulmányutat. 1846-ban a késmárki evangélikus líceum statisztika- és történelemtanára lett.

Részt vett az 1848–1849-es forradalomban és szabadságharcban, majd annak bukása után hét hónapra börtönbe került, és megfosztották késmárki tanári állásától is. Késmárkról 1852-ben Pestre költözött nevelősködni, majd 1857-től Budán lakott.

1855-től együtt szerkesztette Greguss Ágosttal A Család Könyve című folyóiratot, amely több földrajzi témájú írását közölte. A Magyarország és Erdély eredeti képekben című háromkötetes műve 1860-ban jelent meg Darmstadtban.

1863. december 20-ától helyettes tanárként a Joseph Polytechnicumban földrajzot, statisztikát és történelmet tanított, majd 1866. március 20-ától ugyanitt rendes tanár lett. Az Magyar Tudományos Akadémia 1859. decemberi gyűlésén tudományos kézikönyv készíttetését határozták el, amely összefoglalja a kor tudományos ismereteit a „magyar birodalom” természettanáról. E mű megírására 1860-ban Hunfalvy Jánost kérték fel. Az 1863 és 1865 között megjelent háromkötetes, közel kétezer oldalas munka – amely az ország első földrajzi leltára volt – elnyerte az MTA Marczibányi- díját.

1870-ben alakult meg a Királyi Magyar Tudományegyetemen Magyarország első földrajz tanszéke, amelynek élére őt hívták meg, és ezt a tisztséget haláláig viselte. Az 1887–1888-es tanévben pedig az egyetem rektora lett.

Munkássága nagy hatással volt a későbbi földrajztudós-nemzedékek szemléletére. Megalapozta a korabeli földrajztudomány felsőszintű oktatását, bővítette kutatási körét, megbízható adatai és módszerei iránymutatást adtak a további fejlődéshez. Felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy a természeti folyamatokat az emberi beavatkozások erőteljesen alakítják. Az 1884-ben, 1886-ban és 1890-ben kiadott Egyetemes földrajz harmadik kötetét (Éjszaki és Közép-Európa földrajza) tanítványa, Thirring Gusztáv rendezte sajtó alá hátrahagyott kéziratai alapján.

1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, székfoglalójában a földrajz tárgyáról és feladatairól értekezett. 1865-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották. Az Magyar Földrajzi Társaságnak 1872-ben egyik alapító tagja, és haláláig elnöke volt. Kezdeményezésére rendszeres fordítások készültek a földrajzi felfedező utakról szóló tudományos beszámolókról. A tanulmányok magyar nyelvű közlése elősegítette, hogy az új külföldi kutatási eredmények folyamatosan beépülhessenek a hazai ismeretanyagba.

A Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottságának tagjaként és a korszak vezető földrajztudósaként sokat tett a hazai statisztikáért és szervezeteinek létrehozásáért. Több mint ötven könyv és még több folyóiratcikk került ki a keze alól. Statisztikai munkássága nemzetközi elismertségét jelzi, hogy Keleti Károllyal együtt hivatalosan képviselte Magyarországot a nemzetközi statisztikai kongresszusokon: 1869-ben Hágában, 1872-ben Szentpétervárott és Párizsban. Keleti Károllyal és Kőrösy Józseffel részt vett az ISI megalapításában és első, londoni kongresszusán.

Az MTA-n 1889-ben Keleti Károly mondta felette az emlékbeszédet.

Forrás: Nádudvari Zoltán: Hunfalvy János. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 322–323. p.

2018.12.06.

évforduló