Ha Vörösmarty Mihályra gondolunk elsősorban a Szózat, a Csongor és Tünde, A vén cigány vagy épp a Gondolatok a könyvtárban alkotója jut eszünkbe. A magyar romantika egyik legnagyobb hatású alakja éppen 220 éve született, már életében országosan elismert író, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja volt.
Mégis, ha Lázár Ervin esszéjét olvassuk róla, hétköznapi életébe kapunk bepillantást, amely a neves költő egyik nagy szenvedélyét, a borral való foglalatoskodását mutatja be. Nem is akármilyen forrásból, hanem Kemény Zsigmond visszaemlékezéseiből, aki személyesen tett nála több alkalommal látogatást. A Budapesti Napló híreiből ismert, hogy a magyar versszerető közönség, főleg az 1944-ben megjelent Rossz bor című verse után, hamar rájött miként tudna örömet okozni a jeles költőnek, s így hordószámra kapja a jószívű borosgazdák legjobb terméseit szerte az országból. Ínyenc volt, ismerte, szerette a magyar borokat, lelkesedett értük, főleg a ritkaságokért, amelyekhez igyekezett cserével, vásárlással hozzájutni. Ilyen volt a Kemény Zsigmond által ígért rózsamáli is, melyet Rákóczi György fejedelem borjegyzékeiben fedezett fel a költő és már régóta kóstolni szeretett volna. A sorokat olvasva szinte látjuk magunk előtt Vörösmarty Mihályt a költészet mellett másik nagy szenvedélyének hódolva "ingujjban, pezsgőt készítve".