Móricz Miklós (1886–1966) újságíró, statisztikus, könyvkiadó
55 éve hunyt el Móricz Miklós (Prügy, 1886. december 7. – Budapest, 1966. május 5.) újságíró, statisztikus, könyvkiadó
Móricz Zsigmond testvéröccse volt. Középfokú tanulmányait a sárospataki református kollégiumban kezdte, majd Budapesten a Lónyay utcai református kollégiumban fejezte be 1904 decemberében. A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen jogot tanult, ahol államtudományi doktori oklevelét végül 1912-ben szerezte meg, ekkor azonban már a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem hallgatója volt. 1908-tól joghallgatóként a Magyar Hírlap, később a Független Magyarország, 1910-től pedig a Világ munkatársa lett. Ezt követően 1913-tól a Pesti Hírlap, az 1910-es évek második felében pedig az Újság című folyóirat számára dolgozott.
Tisztviselői pályáját a Kassai Kereskedelmi és Iparkamara fogalmazójaként kezdte 1912-ben, a diploma megszerzését követően pedig segédtitkári beosztásba került. 1916-ban otthagyva Kassát, átkerült a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara alkalmazásába. Később, 1917 őszén a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének titkára, 1918 őszén pedig a Kereskedelemügyi Minisztérium miniszteri osztálytanácsosa lett. A proletárdiktatúra ideje alatt lemondott hivataláról. 1920-ban nyomdát alapított, és többek között elindította az Ordo Törvénytár, a Rendelettár és az Üzemvezetés és kalkuláció kiadását. Móricz a kiadványoknak egyszerre volt tulajdonosa és szerkesztője. Ugyanezen időszakban létrehozott egy könyvkiadó vállalatot is. Vállalkozása 1922-ben megbukott, s ezt követően Romániába költözött. Brassóban telepedett le, 1923 és 1928 között a Brassói Lapok belső munkatársaként tevékenykedett, és 1924-től szerkesztette a lapot. 1928-ban tért haza. Budapesten a Budapesti Lapok alkalmazta, majd 1931-től a KSH sajtóreferenseként, 1933-tól pedig az 1944. március 19-i német megszállást követő áprilisig a Statisztikai Tudósító (STUD) című napilap főszerkesztőjeként dolgozott. A STUD az ország és valószínűleg a világ egyetlen statisztikai napilapja volt. 1939–1940-ben a Pester Lloyd Társulat nyomdájának igazgatója volt, 1941-ben pedig újra saját nyomdát alapított.
A háború után, a kommunista hatalomátvételt követően nyomdáját államosították. Az 1949. év végi államosítást követően először az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Vállalat statisztikai osztályán kapott munkát mint üzemstatisztikus, majd 1951-től szakfordítóként dolgozott a Városépítő Tervező Vállalatnál. 1955-ben újra alkalmazta a KSH, 1955 és 1959 között a KSH könyvtára történeti statisztikai kutatócsoportjának szakértője volt. Néhány év kihagyás után 1963-ban került ismét a KSH-hoz, ekkor a Népességtudományi Kutatócsoport alkalmazta történeti demográfiai munkák elvégzésére. Az állást 1964-ben visszamondta, mert bátyja életrajzának kutatásával szeretett volna foglalkozni, azt befejezve azonban újra munkába állt a KSH Népességtudományi Kutatócsoportjánál, ahol egészen haláláig dolgozott ott. Érdekelte a tanári pálya. 1936-ban magántanári cím elnyerésére is pályázott a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemen, ott azonban elutasították. Ez nem vette el a kedvét a tanítástól, az 1930-as években rendszeresen tartott előadásokat a sárospataki népfőiskolán. Élete vége felé tanított az ELTE ÁJK statisztikai tanszékén.
Az újságírásnak közel négy évtizedet szentelt életéből. Közéleti írásai mellett az 1910-es évektől jelentek meg társadalomtudományi publikációi a Közgazdasági Szemlében, a Huszadik Században és a Nyugatban. Kezdetben közgazdasági kérdésekkel foglalkozott, de 1919 után évekig nem publikált. Romániai tartózkodása alatt Gandhiról írt könyvet. 1929-től többek között a Nyugatban, a Társadalomtudományban, a Magyar Statisztikai Szemlében közölt közgazdasági és statisztikai tanulmányokat. Mindezen orgánumok mellett jelentek meg írásai a Városi Szemlében is.
A szöveg forrása: Kovács Csaba – Mészáros Balázs: Móricz Miklós. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 510–512. p.
A kép forrása: www.europeana.eu/hu/
Tisztviselői pályáját a Kassai Kereskedelmi és Iparkamara fogalmazójaként kezdte 1912-ben, a diploma megszerzését követően pedig segédtitkári beosztásba került. 1916-ban otthagyva Kassát, átkerült a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara alkalmazásába. Később, 1917 őszén a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének titkára, 1918 őszén pedig a Kereskedelemügyi Minisztérium miniszteri osztálytanácsosa lett. A proletárdiktatúra ideje alatt lemondott hivataláról. 1920-ban nyomdát alapított, és többek között elindította az Ordo Törvénytár, a Rendelettár és az Üzemvezetés és kalkuláció kiadását. Móricz a kiadványoknak egyszerre volt tulajdonosa és szerkesztője. Ugyanezen időszakban létrehozott egy könyvkiadó vállalatot is. Vállalkozása 1922-ben megbukott, s ezt követően Romániába költözött. Brassóban telepedett le, 1923 és 1928 között a Brassói Lapok belső munkatársaként tevékenykedett, és 1924-től szerkesztette a lapot. 1928-ban tért haza. Budapesten a Budapesti Lapok alkalmazta, majd 1931-től a KSH sajtóreferenseként, 1933-tól pedig az 1944. március 19-i német megszállást követő áprilisig a Statisztikai Tudósító (STUD) című napilap főszerkesztőjeként dolgozott. A STUD az ország és valószínűleg a világ egyetlen statisztikai napilapja volt. 1939–1940-ben a Pester Lloyd Társulat nyomdájának igazgatója volt, 1941-ben pedig újra saját nyomdát alapított.
A háború után, a kommunista hatalomátvételt követően nyomdáját államosították. Az 1949. év végi államosítást követően először az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Vállalat statisztikai osztályán kapott munkát mint üzemstatisztikus, majd 1951-től szakfordítóként dolgozott a Városépítő Tervező Vállalatnál. 1955-ben újra alkalmazta a KSH, 1955 és 1959 között a KSH könyvtára történeti statisztikai kutatócsoportjának szakértője volt. Néhány év kihagyás után 1963-ban került ismét a KSH-hoz, ekkor a Népességtudományi Kutatócsoport alkalmazta történeti demográfiai munkák elvégzésére. Az állást 1964-ben visszamondta, mert bátyja életrajzának kutatásával szeretett volna foglalkozni, azt befejezve azonban újra munkába állt a KSH Népességtudományi Kutatócsoportjánál, ahol egészen haláláig dolgozott ott. Érdekelte a tanári pálya. 1936-ban magántanári cím elnyerésére is pályázott a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemen, ott azonban elutasították. Ez nem vette el a kedvét a tanítástól, az 1930-as években rendszeresen tartott előadásokat a sárospataki népfőiskolán. Élete vége felé tanított az ELTE ÁJK statisztikai tanszékén.
Az újságírásnak közel négy évtizedet szentelt életéből. Közéleti írásai mellett az 1910-es évektől jelentek meg társadalomtudományi publikációi a Közgazdasági Szemlében, a Huszadik Században és a Nyugatban. Kezdetben közgazdasági kérdésekkel foglalkozott, de 1919 után évekig nem publikált. Romániai tartózkodása alatt Gandhiról írt könyvet. 1929-től többek között a Nyugatban, a Társadalomtudományban, a Magyar Statisztikai Szemlében közölt közgazdasági és statisztikai tanulmányokat. Mindezen orgánumok mellett jelentek meg írásai a Városi Szemlében is.
A szöveg forrása: Kovács Csaba – Mészáros Balázs: Móricz Miklós. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 510–512. p.
A kép forrása: www.europeana.eu/hu/
2021.05.05.
