550 éve hunyt el Janus Pannonius (1434–1472), az első név szerint ismert magyar költő és humanista
A Szlavóniában, Kesicén született művész eredeti nevét nem ismerjük, bár általában elfogadott feltételezés, hogy a latinos humanista költői névvel a Johannes de Chesmicze, a Csezmiczei János nevet helyettesítette. Mivel a horvát kisnemesi családból származó Janus apja fiatalon meghalt, a nagytehetségű fiú nevelését anyjának, Vitéz Borbálának a testvére, a befolyásos Vitéz János, nagyváradi püspök vette kézbe. Vitéz János a kivételes szellemi képességekkel rendelkező 13 éves fiút a korabeli Európa legkiválóbb iskoláinak egyikébe, Ferrarába küldte tanulni. Janus Pannonius nyolc évet töltött Ferrarában, Guarino da Verona mester iskolájában; itt ismerkedett meg a reneszánsz, a humanizmus kultúrájával, és itt vált iskolázott, tanult-művelt költővé. Ferrara után Janus négy évig Padovában, majd Velencében tanult egyházjogot. Tanulmányai végeztével, 1458-ban a doktori fokozatok egyikét is megszerezte.
Az egyetem elvégzése után itáliai körutat tett, majd 1458-ban nagybátyja hívására visszautazott Magyarországra. Vitéz János ekkor lett Mátyás király mindenható kancellárja, így egyengetni tudta képzett és tehetséges unokaöccse közéleti pályafutását. Janus előbb királyi személynök, majd a királyné kancellárja lett. 1459-ben Mátyás a pécsi püspökség élére nevezte ki, és ezzel az ország egyik legbefolyásosabb emberévé tette.
Janus Pannonius csaknem 400 költeményt írt Itáliában. Számos nagy terjedelmű dicsőítő verset (panegyricust), valamint különösen sok epigrammát szerzett ezekben az években. Életének eseményeit költői átéléssel tökéletesre csiszolt versekben örökítette meg. 1458-59-ben búcsúversében (Búcsú Váradtól) mindenekelőtt a város kulturális értékeitől vett búcsút, anyját mély fájdalommal siratta el (Siratóének anyjának, Borbálának halálára), magányra kényszerítő betegségéről az elmúlás sejtetésével számolt be (A lázbeteg Janus a táborozó Balázsnak), római követsége kapcsán pedig ifjúkori szatirikus hangján írt epigrammákban gúnyolta a pápát. Életével és költészetével számot vetve az antik költőktől örökölt tudattal nyilatkozott versei jelentőségéről (Pannónia dicsérete), fájdalommal írt műveinek hazai visszhangtalanságáról (Egy dunántúli mandulafáról), és az Itáliában divatos neoplatonizmus gondolatait magáévá téve verselte meg a lélekvándorlás tanát (Lelkemhez).
l470 körül a Kázmér, lengyel királyi herceg és Mátyás király közötti trónbirtoklási küzdelmekben Janus Pannonius Mátyás ellen fordult. A tüdőbeteg költőnek menekülnie kellett, amikor a király felismerte az ellene szőtt összeesküvést, illetve azt, hogy ennek (Vitéz Jánossal együtt) Janus is részese. Az immár nagybeteg Janus 1472 márciusában, Itáliába való menekülése közben halt meg Horvátországban, a Zágráb melletti Medvevárban.
Az utolsó idők politikai ellenségeskedése ellenére Mátyás király értette és sokra értékelte Janus Pannonius költői nagyságát: a költő halála után a Corvina könyvtár számára összegyűjtette Janus verseit.
2012-ben a Magyar PEN Club megalapította a Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat, amely egy nemzetközi irodalmi díj, mellyel azokat a költői teljesítményeket, illetve költőket ismerik el, „akik legtöbbet tették a korszerű, a világ mai állapotával összhangban levő kulturális tudatformák megjelenítéséért és gazdagításáért, bekapcsolódva műveikkel hagyomány és megújulás örök dinamikájába”.
A szöveg forrásai: https://jpa.hu/hu/janus/; cultura.hu
A kép forrása: pecsma.hu
Az egyetem elvégzése után itáliai körutat tett, majd 1458-ban nagybátyja hívására visszautazott Magyarországra. Vitéz János ekkor lett Mátyás király mindenható kancellárja, így egyengetni tudta képzett és tehetséges unokaöccse közéleti pályafutását. Janus előbb királyi személynök, majd a királyné kancellárja lett. 1459-ben Mátyás a pécsi püspökség élére nevezte ki, és ezzel az ország egyik legbefolyásosabb emberévé tette.
Janus Pannonius csaknem 400 költeményt írt Itáliában. Számos nagy terjedelmű dicsőítő verset (panegyricust), valamint különösen sok epigrammát szerzett ezekben az években. Életének eseményeit költői átéléssel tökéletesre csiszolt versekben örökítette meg. 1458-59-ben búcsúversében (Búcsú Váradtól) mindenekelőtt a város kulturális értékeitől vett búcsút, anyját mély fájdalommal siratta el (Siratóének anyjának, Borbálának halálára), magányra kényszerítő betegségéről az elmúlás sejtetésével számolt be (A lázbeteg Janus a táborozó Balázsnak), római követsége kapcsán pedig ifjúkori szatirikus hangján írt epigrammákban gúnyolta a pápát. Életével és költészetével számot vetve az antik költőktől örökölt tudattal nyilatkozott versei jelentőségéről (Pannónia dicsérete), fájdalommal írt műveinek hazai visszhangtalanságáról (Egy dunántúli mandulafáról), és az Itáliában divatos neoplatonizmus gondolatait magáévá téve verselte meg a lélekvándorlás tanát (Lelkemhez).
l470 körül a Kázmér, lengyel királyi herceg és Mátyás király közötti trónbirtoklási küzdelmekben Janus Pannonius Mátyás ellen fordult. A tüdőbeteg költőnek menekülnie kellett, amikor a király felismerte az ellene szőtt összeesküvést, illetve azt, hogy ennek (Vitéz Jánossal együtt) Janus is részese. Az immár nagybeteg Janus 1472 márciusában, Itáliába való menekülése közben halt meg Horvátországban, a Zágráb melletti Medvevárban.
Az utolsó idők politikai ellenségeskedése ellenére Mátyás király értette és sokra értékelte Janus Pannonius költői nagyságát: a költő halála után a Corvina könyvtár számára összegyűjtette Janus verseit.
2012-ben a Magyar PEN Club megalapította a Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat, amely egy nemzetközi irodalmi díj, mellyel azokat a költői teljesítményeket, illetve költőket ismerik el, „akik legtöbbet tették a korszerű, a világ mai állapotával összhangban levő kulturális tudatformák megjelenítéséért és gazdagításáért, bekapcsolódva műveikkel hagyomány és megújulás örök dinamikájába”.
A szöveg forrásai: https://jpa.hu/hu/janus/; cultura.hu
A kép forrása: pecsma.hu
2022.03.27.
