80 éves Nádas Péter Kossuth- és József Attila-díjas író, a modern magyar irodalom egyik meghatározó alakja

Nádas Péternek 1967-ben jelent meg az első kötete, A Biblia. 1969-ben Kisorosziba költözött, ettől kezdve csak az írásnak élt. 1974 és 1979 között a Gyermekünk című lap olvasószerkesztője volt, 1980-ban a győri Kisfaludy Színházhoz szerződött lektornak. 1981-82-ben ösztöndíjjal Nyugat-Berlinben élt, 1982-ben megjelent három színházi művét (Takarítás, Találkozás, Temetés) tartalmazó Színtér című kötete. 1984 óta a Zala megyei Gombosszegen él és dolgozik. 1986-ban jelent meg nagyregénye, az Emlékiratok könyve, amit a kritika a háború utáni magyar epika egyik legkiemelkedőbb alkotásaként üdvözölte. 1988-ban Játéktér, 1991-ben Az égi és földi szerelemről címmel jelent meg esszékötete. 1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották, ugyanezen év áprilisában infarktust kapott, újraélesztették és megműtötték, a halál közelségének megtapasztalásából született Saját halál című kötete, amelyben a szövegek mellett saját fotográfiái láthatók. Felépülése után tovább dolgozott a Párhuzamos történetek című regényén, amely csaknem húszévnyi alkotómunka után 2005-ben jelent meg. A háromkötetes regény (A néma tartomány, Az éjszaka legmélyén, A szabadság lélegzete) egy magyar és egy német család történetére épül, számtalan mellékszállal, egymástól látszólag igen távoli, ám mégis egymásba fonódó epizódokkal, szereplőkkel. 2017-ben jelent meg a Világló részletek című monumentális, sokrétegű, súlyos családi és társadalmi kérdéseket érintő memoárja. Legújabb regénye a Rémtörténetek egy vízparti település hétköznapi világát mutatja be.
Nádas Péter munkásságáért számos rangos elismerést kapott itthon és külföldön is: 1985-ben József Attila-, 1992-ben Kossuth-díjjal jutalmazták. 1991-ben megkapta az osztrák Irodalmi Állami Díjat, majd 2003-ban a Franz Kafka-díjat is. 2010-ben Budapest díszpolgára lett. 2015-ben drámaírói életművéért Szép Ernő-díjat vehetett át a magyar dráma napján. Nevét évek óta az irodalmi Nobel-díj várományosai között említik.

A szöveg és kép forrásai: cultura.hu; hu.wikipedia.org