Ma 60 éves Darvasi László József Attila-díjas író, költő, újságíró, szerkesztő, pedagógus
1986-ban diplomázott a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar–történelem szakán. 1986 és 1989 között Hódmezővásárhelyen és Szegeden általános iskolai tanárként dolgozott. 1989-től a Délmagyarország munkatársa, 1992 és 1993 között a lap kulturális rovatvezetője. 1990-től 1998-ig a szegedi Pompeji című folyóirat szerkesztője. 1993-tól az Élet és Irodalom főmunkatársa.
Első verseskötete 1991-ben Horger Antal Párisban címen, 1993-ban első novelláskötete A veinhageni rózsabokrok címen jelent meg. A Szív Ernő álnév alatt publikált A vonal alatt (1994) című kötettel az irodalmi tárca műfaja került vissza a köztudatba: Darvasi kedélyes, bensőséges hangnemben egy vidéki hírlapíró nézőpontjából teremti meg vidék és főváros dialógusát. A Délmagyarország és az Élet és Irodalom számára írt rendszeres tárcákból a későbbiekben is jelentős gyűjtemények születnek (Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt?, 1997; Összegyűjtött szerelmeim, 2003; Az irodalom ellenségei, 2017; Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, 2018).
Első regénye, a mágikus realista stílusban íródott A könnymutatványosok legendája (1999) a 16–17. századi Kelet-Európát és Balkánt, Magyarországot, Erdélyt, Budát és Szegedet mutatja be. Számos gyermekkönyvet is írt, ezek közül a legismertebb a Trapiti, majd annak folytatása a Trapiti és a borzasztó nyúl. A 3 emeletes mesekönyv című könyvéért megkapta az Év Gyermekkönyve-díjat.
A Magvető Kiadó Az év légiutas-kísérője című kötettel köszönti a hatvanéves szerzőt, amelybe Darvasi legjobb novelláit válogatta össze a kiadó.